Önmagunk felajánlása Mária által a Szentháromságnak


A matróz az árboc tetejéről kiáltja: „Föld, föld!” „Egy keskeny ösvényt látok a tajtékzó hullámok között.” Ez a „keskeny út” a Szűzanya – mondhatná Montforti Grignon Lajos Mária, vagy éppen Maximilián Kolbe, Fatimai Lúcia, II. János Pál pápa és a többiek.
Ezt az ajándékot a kereszt fájáról adta nekünk Jézus, vég-rendelet gyanánt. De az ifjú Szent Jánoshoz hasonlóan nekünk is válaszolnunk kell erre

a hívásra azáltal, hogy „magunkhoz” fogadjuk őt, lényünk legbelsejébe, „énünkbe”, emberként és keresztényként. „Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány” mint saját Édesanyját (vö. Jn 19,27). Ily módon kíván a szeretett tanítvány az anyai szeretet közelébe kerülni, hogy Máriától is tanulhasson.
Kedves fiatalok! Azok a lépések, amelyeket ez a könyv ajánl, segíteni szeretnének benneteket abban, hogy válaszol-jatok Jézus hívására és hogy „befogadhassátok Máriát”. A reá különleges szeretettel és reménységgel tekintő Egyházhoz hasonlóan bízzuk rá magunkat abban a meghitt közelségben, amely egyedül anyára és gyermekére jellemző, egész életünk során.


Önmagunk felajánlásáról beszélünk. Ezt pedig csak Istennel kapcsolatban mondhatjuk: „Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek” (Jn 17,19). Jézus értünk szentelte magát, hogy mi általa Isten fogadott fiai és leányai legyünk. A keresztség szentségében megkaptuk ezt a kegyelmet, mégis naponta tapasztaljuk hűtlenségünket és mélységes szegénységünket keresztségi ígéreteink megtartásában. Önmagunk felajánlásával kifejezzük azt is, hogy életünk minden területén hűségesek akarunk maradni ehhez a kegyelemhez. <--break->
Ha az evangéliumi tanácsnak megfelelően „tökéletesek” akarunk lenni, ha azok közé szeretnénk tartozni, akik a szentség megélését választják világunkban, akkor Montforti Grignion Szent Lajos Máriát idézve Szűz Mária tűnik ehhez „a legrövidebb, a legkönnyebb, a legtökéletesebb és a legbiztonságosabb útnak”. S ha neki ajánljuk magunkat, nem mulasztja majd el megosztani velünk egyszerű hitét, szüntelen reményét és lángoló szeretetét. Segíteni fog bennünket abban, hogy a jövőre készülve ne kelljen elhomályosítanunk radikális eszményeinket, s hogy érett felnőttként tölthessük be majd a hivatásunkat.